Tavaszi vekengő, tekergő, teendő, vetendő

Megkésve jön idén a tavasz, ami talán megkönnyíti sok kertész dolgát, hisz így későbbre tolódik minden kerti teendő. Metszeni már sokan elkezdtek a hideg ellenére is. Jómagam pedig az enyhe télnek köszönhetően abszolút nem szokványos módon házam építettem, s így az elmaradt munkálatok nem torlódnak annyira a kerti teendők közé.

Lássuk, miből lehet mazsolázni a hasznos és praktikus írások közül.

Tanácsok mindazoknak, akik természetközeli kertet szeretnének

Aki szereti a “vad” természet látványát és lenyűgözi a burjánzó, vadvirágos mező, annak érdemes kertjébe is becsempészni ezeket a növényeket. A megoldás természetesen nem az, hogy kirándulásaink során összegyűjtjük a növényeket, és így próbáljuk otthon szaporítani, hiszen ez esetben akár szabálysértést is elkövethetünk, ráadásul az impulzív ültetés nem biztos, hogy a várt eredményt hozza. Aki tehát természetközeli, vadvirágos kertet szeretne, annak érdemes betartani Megyeri Szabolcs tanácsait.
A természetbarát kertekben a növényzet dominál, a burkolatok, épített elemek háttérbe szorulnak. Mellőzendőek a térkőből kirakott utak, az ágyásszegélyek és az előregyártott kerti díszek. Épített grillpult helyett érdemesebb hagyományos tűzrakóhelyet választani, hintaágy helyett inkább egy függőágyat szerezzünk be, és a műanyag kertibútor helyett is jobb megoldás fából készült.

Ezekre a kertekre jellemző a színes, buja, tarka növényvilág. Válasszunk szárazságtűrő, lehetőleg honos növényeket! Azok a növények, amik a kertünk klímájához igazodnak, kevesebb ápolási munka mellett is szépen növekednek, kevesebb öntözést és gondozást igényelnek, telepítésükkel időt és pénzt is spórolhatunk.

A változatos növényvilág lehetővé teszi, hogy nyomon kövessük az évszakok változásait, egész évben gyönyörködhessünk a kertünkben. Úgy válogassuk össze az ültetendő fajokat, hogy minden évszakban legyen köztük olyan, ami virágzik, zöld, vagy csak dekoratív.
Rövidre nyírt pázsit? Ha lehet, akkor csak ott létesítsünk, ahol feltétlenül szükségünk van rá. Nagyobb területen alakítsunk ki kevesebb ápolást igénylő virágos rétet. Nem kell félni, az ilyen burjánzó területek is alkalmasak pihenésre, időtöltésre, és a gyerekeknek is nagyobb élvezet az ilyen házi rét, mint a katonásra vágott pázsit.

Amennyiben a kert mérete lehetővé teszi, alakítsunk ki minél többféle élőhelyet a kertünkben! Más-más növények érzik jól magukat a tűző napon, megint mások árnyékban, a fák tövében. Ennek megfelelően különböző karakterű virágágyakat hozhatunk létre. Lepkék számára ültessünk minél több virágzó, illatos, mézelő növényt.

Az ilyen kertekkel a környezetünket, állatainkat is védjük, hiszen néhány korhadt fatuskó, nagyobb kődarab búvóhelyet jelenthet az apróbb állatoknak: rovaroknak, gyíkoknak, pókoknak, sünöknek, rágcsálóknak. A terméskőből rakott lépcsők, lépőkövek, támfalak szintén búvóhelyül szolgálnak.

Törekedjünk arra, hogy a kertünk minél kisebb ökológiai lábnyommal rendelkezzen! A kertben keletkező szerves hulladékot lehetőleg komposztáljuk, és a tápanyag utánpótlást is az ebből keletkező komposzttal oldjuk meg!
Hogyan készítsük elő a vadvirágos kertünket?

Tény, hogy a vadvirágos terület létrehozása és ápolása ugyan könnyebb, mint a virágos ágyásoké, de jó tudni, hogy van néhány fontos teendőnk.
A virágmagvak szétszórása előtt mindenképp lazítsuk fel a gyepet, és tisztítsuk meg a gyomoktól.valamint a virágok növekedése során rendszeresen öntözni kell a területet.

A vadvirágos magkeverékbe keverjünk hagyományos fűmagot is, mert a füvek tartóssá és ellenállóvá teszik a vadvirágos növénytársulást és megkötik a talajt.

Minél több magvat vetünk, annál biztosabb a siker. A csomagoláson feltüntetett vetési mennyiségnek nyugodtan használjuk a dupláját.

Úgy válogassuk össze a magvakat, hogy az egynyáriak mellett legyenek évelők is.

A magvak csírázásának és növekedésének időszakában rendszeresen öntözzünk, és ne hagyjuk abba a gyomlálást sem. (Inkább gyérítést javasolok, vagyis a főnövényt is ritkítsuk, ha túl sűrű! – szerkesztő)

Az édenkert javaslata alapján az alábbi vadvirágok közül érdemes választanunk:
Verbena officinalis – Közönséges vasfű

Verbascum phlomoides – Szöszös ökörfarkkóró

Tanacetum vulgare – Gilisztaűző varádics

Symphytum officinalis – Fekete nadálytő

Stachys officinalis – Orvosi tisztesfű

Scabiosa ochroleuca – Vajszinű ördögszem

Saponaria officinalis – Orvosi szappanfű

Salvia nemorosa – Ligeti zsálya

Ranunculus acris – Réti boglárka

Primula veris – Primula veris

Papaver rhoeas – Mezei pipacs

Melandrium album – Fehér mécsvirág

Malva sylvestris – Erdei mályva

Lythrum salicaria – Réti füzény

Leontodon autumnalis – Őszi oroszlánfog

Lamium maculatum – Foltos árvacsalán

Hypericum perforatum – Közönséges orbáncfű

Filipendula vulgaris – Koloncos legyezőfű

Echium vulgare – Közönséges kígyószisz

Dipsacus sativus – Takácsmácsonya

Capsella bursa-pastoris – Közönséges pásztortáska

Campanula – Harangvirág

Bellis perennis – Vad százszorszép

Artemisia absinthium – Fehér üröm

Althea officinalis – Fehérmályva

Adonis vernalis – Tavaszi hérics

Forrás: szokszinuvidek.24.hu

A lóbab zöldbab, paszuly és veteménybab

Nézzük először a lóbabot (Vicia faba L.):

A lóbab (Vicia faba L.) a bükkönyfélék /Vicia/ nemzettségbe tartozik. Egyéves, tavaszi vetésű növény. Több változata és alakja van.

A magnagyság szerint:

  • nagy (var. major),
  • közepes (var. equina),
  • kis magvú (var. minor) változata van.

A kisebb magvúak az igénytelenebbek.

A lóbab a talajigényt tekintve a hüvelyesek között az igényesebbek közé
tartozik. Mélyre hatoló erőteljes gyökérzete révén kitűnő táplálóanyag-feltáró és talajszerkezet-javító képességű. A jó erőben lévő,
meszes, mélyrétegű vályog- vagy agyagtalajokat kedveli.
A lóbab hosszúnappalos növény. Magja már alacsony (3-4 °C) talajhőmérsékleti viszonyok mellett is jól csírázik. A legkorábban vetendők sorába tartozik. Ez a korai vetésidő akár február végi vetési
időpontot is jelenthet. A megkésett vetés már jelentős mértékű terméscsökkenést okoz. A kikelt fiatal növények a hideget, a kora tavaszi fagyokat (-4, -6°C) is jól tűrik. Fagytűrő képessége a borsóéval azonos.

A szárazságot nem tűri.

Gyökérzete: Fejlett, mélyrehatoló gyökérzete van, sok oldalgyökérrel. Szára merev, felálló és csupasz. A fajtától és környezettől függően 60-160 cm magas. Levélzete páratlanul, vagy párosan szárnyalt és a fajtára jellemző. A levelek és az egész növény szürkés-zöld színű.

Virágzata: Fürtvirágzat, amely 2-10 virágból áll. A legtöbb fajta virágszíne fehér és az evezőkön fekete, barna vagy liláspiros folt van. A virágok mézelők és nagyobbrészt öntermékenyülők.

A hüvelyek fajtára jellemző alakúak, felállók és 2-5 mag fejlődik ki bennük. Éréskor sötét barnák vagy feketék lesznek.
A mag nagysága, színe fajtánként változó. /Zöldes, sárgás vagy világos barna. A hazánkban termesztett fajták ezermagtömege 500-700 g között van.
Fajtamegválasztás: A termőképességben azonos fajták bármelyike választható, de a körülményekhez jobban alkalmazkodó fajta termesztése biztonságosabb.

Vagyis, a lóbab nem bab, hanem bükköny, és ugyanúgy, mint a paszulynál, magméretben és színben nem egyforma, de attól még lóbab (lásd feljebb).

A lóbab termesztése:

A hidegre egyáltalán nem érzékeny, épp ezért olyan korán vessük, amilyen hamar csak tudjuk – amint a földre rá lehet menni. A talajt ősszel készítsük elő komposzttal, azonban ne trágyázzuk, mert azt nem szereti. A talajlazításban a gyökere nagyon szép “munkát” végez, mélyre hatol, feltöri a földet. Ültetés előtt érdemes beáztatni a szemeket. Ne vessük sűrűre, mert akkor ritkítanunk kell.A töveket érdemes egyszer-kétszer feltölteni. Szárazságban öntözni kell. Az első betakarítás május végén, június elején kezdődik, és egész június végig eltarthat.

Betakarítását akkor kezdjük, amikor a magok közepes méretűek és a “szálkái”, “varrata”, “szakálla” még zöld.

A fekete levéltetű borzasztóan szereti. Védekezésül szellős tenyészhelyet alakítsunk ki, egymást ne tudják fertőzni a növények, később pedig a tetves hajtáscsúcsokat egyszerűen csípjük le, és dobjuk egy vödör forró vízbe.

Vethetünk a tövébe spenótot, jól árnyékolja a földjét, de társíthatjuk karalábéval és salátával is.

A lóbab elterjedt neve a Fava bab kifejezés is. Bárhogy nevezzük, lóbabnak vagy fava babnak, ugyanarról a növényről beszélünk.

Forrás: gazigatzito.hu

Tavaszi mák – őszi mák

Mákos tészta, mákos bejgli, mákos kalács. Mindenki ismeri. Mégis kevés kertben termesztik meg a karácsonyi bejglibe való mennyiséget. Ha azonban mégis magunk szeretnénk megtermelni, néhány szempontot figyelembe kell vennünk.

A növény fajtától és a környezeti tényezőktől függően 80-150 cm magasra is megnő. Kezdetben nagy kékesderes leveleket nevel, majd az elágazó szárral együtt jelennek meg a szárlevelek is. Virágai elérhetik a 10 cm-es átmérőt is, de alakjuk és színük fajtától függően változó. A fehértől a sötétliláig többféle színárnyalata lehet. Toktermésének alakja is változó. Magja apró, kék, szürke vagy fehér színű. Júniusban virágzik.

A mák a talajra igényes. Ennek ellenére, a legkülönbözőbb talajokon termeszthetjük. A legjobb hozamot a meleg fekvésű helyeken, jó vízgazdálkodású, középkötött talajokon adja. Ugyanarra a helyre 3 éven belül ne ültessük, mert nagyon rossz az “öntűrő” képessége, a betegséges és kártevők is fokozott mértékben jelentkeznek.

Ősszel a területet mélyen ássuk fel és gereblyézzük is el, mert tavasszal az apró mag elvetéséhez szükséges aprómorzsás talajt így tudjuk a legkisebb vízveszteséggel előkészíteni. Februárban, amikor a talajra már rá lehet menni, vethetjük is. A sűrű vetés elkerülésére a vetőmagot valamilyen töltőanyaggal – például sárgarépa maggal – keverve vessük, sekélyen, és egymástól legalább 30-40 cm sortávolságra. Nagyon sekélyen takarjuk, mert fényre csírázik. Ne feledjük, megnőnek legalább 1 méteres magasságra, így szükséges a sorok közti távolság.

A magvak már 1oC felett csíráznak, ezért a vetés után 2 héttel már megjelennek a csíranövények. Három-négyleveles korban 10-15 cm tőtávolságra ki kell egyelnünk. Következő egyeléskor alakítsuk ki a 20-25 cm-es tőtávolságot.

Átültetni a kis mákpalántákat csak nagy földlabdával együtt kiemelve érdemes, mert hosszabb a gyökérzete, mint a levele.

Az egyelés után kapáljuk meg. Hosszú karógyökeret fejleszt, 50-90 cm mélyen is lehatol a talajba, így locsolni nem szükséges. Épp a hosszú karógyökerek miatt nem is nagyon lehet átültetni. Vetéskor ezért fontos, hogy ritkásan vessük.

A mákot júliusban aratjuk, mikor a tokok fala már merev, sárgásszürkére színeződött, és bennük a magvak rázáskor zörögnek. A tokot levágjuk, összegyűjtjük, majd felhasítjuk és kiszórjuk belőle a szemeket. Átlagos hozam 60-80 dkg/10 m2.

Kártevői: máktokbarkó, máklégy, mák levéltetű. A korai vetéssel megelőzhetjük kártételüket.

Az őszi mákot szeptember 10. és október 10. között esedékes vetnünk. Talaj előkészítése megegyezik a tavaszi mákéval. Az őszi vetés nagy előnye, hogy nem károsítja a máktokbarkó. Ha jól előkészített talajba most elvetjük a mákot, akkor az még ősszel kikel, megerősödik, áttelel és tavasszal igen gyors növekedésnek indul. Mire a kártevők felébrednek téli álmukból, az őszi mák már el is virágzott, tehát nem tudnak kárt tenni benne.

Forrás: gazigatzito.hu

 

Hívogat a kert, februárban sokasodnak a tennivalók
Kezdődhet a metszés, a tisztogatás és a dugványozás is.

Miközben még mindig támad a tél, februárban már elkezdhetjük a munkálatokat a kiskertben, melyekből egyre több tennivaló akad.
Az első munkák között mielőbb és feltétlenül csípjük vissza a málna termővesszőinek végeit, mert a későbbi metszéshez képest legalább 20 %-al több termésre számíthatunk.

 

Fák tisztítása, kártevők eltávolítása

Február 10-e után a gyümölcsösben folytassuk a fatisztogatási munkákat a kártevők és kórokozók jól látható, áttelelő alakjainak megsemmisítésével.. Vágjuk le a galagonya pille kis hernyóit tartalmazó 2-3 összeszáradt levélből álló kis fészkeket, és az aranyfarú pille telelő hernyói által készített nagy fészkeket. Távolítsuk el azokat a vesszőket is, amelyeken a gyűrűspille gyűrű alakban elhelyezett tojáscsomóit találjuk. Keressük meg a fák törzsén és vastagabb ágain a gyapjaspille taplóra emlékeztető tojáscsomóit. Éles késsel szedjük le, vagy itassuk át petróleummal, terpentinnel, hogy a tojásban lévő lárvák elpusztuljanak.
Fontos a monília áttelelését szolgáló, a fákon maradt, összezsugorodott, megkeményedett gyümölcsök, gyümölcsmúmiák leszedése. A meggy és kajszifák kezelésekor a fán maradt száraz virágokat is szedjük le, mert ezek is a monília kórokozójának áttelelési helyei. A leszedett, levágott fertőzött részeket égessük el.

Sövények, bokrok metszése

Fagymentes időben elkezdhetjük a lombhullatós sövények metszését is. Ha hidegben metszünk, vigyázzunk, mert az ágak ilyenkor még fagyosak, törékenyek. Néhány díszcserjét – a fagyalt, a gyertyánt, vagyis a sövénynek ültetett cserjéket – alakítsuk, idomítsuk. Ha alulról felritkultak, erősebb visszavágással ifjítsunk. Általában a növény felső kétharmadát el kell távolítani. A kora tavasszal, vesszőkön virágzó díszcserjéket ilyenkor ne háborgassuk.
A hónap második felében – ha feltöltjük a birs és mogyoróbokrok tövét 50 cm vastagon porhanyós földdel – a bokrok új hajtásokat fejlesztenek, amelyeket aztán ősszel le tudunk választani az anyatőről.
A gyümölcstermő bokrok tél végi ápolásakor ne hanyagoljuk el a növényvédelmi teendőket. A málnabokrokról okvetlenül vágjuk ki a vesszőfoltossággal fertőzött vesszőket, valamint a málna-gubacsszúnyog és a málna-karcsúdíszbogár által károsított, megvastagodott, gubacsos részeket. A ribiszke- és köszmétebokrokról a kaliforniai pajzstetű lárváival rétegesen borított és a lisztharmattal fertőzött vesszőrészeket kell kivágni, és minél előbb elégetni.

Kezdődhet a magvetés

A hónap közepén mindenképpen vessük el a szabadföldi termesztésre szánt középkorai paradicsomot palántanevelő ládákba. Kezdhetjük a nyári fogyasztásra szánt zeller vetését is. Szintén elvethetjük az első adag spenótunkat 20-23 cm sortávra. Ha még nem tettük, vessük a petrezselymet, korai termesztésre a korai cukor, téli tárolásra a hosszú és félhosszú fajtákat 25 cm-es sortávolságra és nedves talajon 1-2 cm mélyre.Ne feledkezzünk el a sorjelző növényekről sem.
Jó, ha tudjuk: a petrezselyem nagyon nehezen csirázik, ezért tanácsolják, hogy mielőtt elvetnénk, öntsünk forró vizet a magokra. Ezzel meggyorsíthatjuk a kelését.
Földbe kerülhetnek a korai káposztafélék magvai, a fejes saláta és tépősaláta is vethető.
Még egy ősi praktika a káposztafélék ellenállóképességének fokozására: a magokat ne vessük tápanyagdús talajba, sőt ellenkezőleg, legyen a talaj sovány, a hely szélnek kitett, napos. Így erős, zömök palántákat kapunk. Kiültetéskor már a nekik megfelelő talajba és körülmények közé kerüljenek.

Bab, borsó, fokhagyma

Lóbabunkat gyakran ellepi a fekete tetű. Megelőzhetjük, ha kicselezzük őket. Február közepétől cserépbe vetjük és szobában, melegágyban, üvegházban előneveljük, majd márciusban kiültetjük. Így mire a tetűinvázió kezdetét veszi, addigra a lóbabunk leterem.
A hónap utolsó hetében megkezdhetjük a borsó vetését is 40 cm sortávra 8-10 cm mélyre. A középkorai termesztésre most vessük a karfiolt – a rövid tenyészidejű és középérésű fajtákat.
Ha ősszel nem duggattunk, most feltétlenül kerüljön a földbe a fokhagyma 25 cm sor- és 10 cm tőtávolságra. Gyakran tapasztaljuk, hogy az elduggatott fokhagymagerezdek egyszer csak a felszínen kötnek ki. Mindezt a giliszták aktív munkájának köszönhetjük. Ez ellen is tudtak eleink praktikát. Duggatás előtt hagymahéjat sekélyen gereblyézzünk a talajba. Így a giliszták a hagymahéjjal lesznek elfoglalva. Azt is mondták, hogy a dughagymát duggatás előtt alaposan áztassunk be esővízbe. Így gyorsabb lesz a gyökérképződése a megduzzadt hagymának.
Ha az időjárás kedvező, vethetjük a sárgarépát és a paszternákot is. Szaporítóedényekbe kerülhetnek a paradicsom és paprika magjai is.

Gyümölcsfák metszése

Február utolsó napján megkezdhetjük a metszést a gyümölcsösben. A befelé törő, a túl sűrűn párosan álló vesszőket, gallyakat, és kisebb ágakat metszőollóval, a nagyobbakat fűrésszel vágjuk le. A sebfelületek kezeléséről ne feledkezzünk meg.
A csonthéjas gyümölcsfákon gyakori a mézgafolyás. A gyantaszerű mézgát szedjük le, az alatta lévő szöveteket éles késsel tisztítsuk meg, majd kezeljük le a sebeket sebkezelő készítménnyel, illetve fémmentes olajfestékkel. A sűrű ribiszke-és köszmétebokrokat is ritkítsuk ki.
A ribiszkét és köszmétét tőosztással most szaporíthatjuk is. Ássuk ki a bokrokat és éles baltával 3-4 részre vágjuk fel a tövet úgy, hogy mindegyik növényen legalább 2 fiatal , egészséges vessző maradjon. Ezeket állandó helyükre ültessük a megszokott módon.

A lemetszett, egészséges gallyakat ne dobjuk el

Használjuk természetes védőernyőnek a friss vetések takarására. Később, ha a védendő növénykéink megerősödtek, akkor eltávolítjuk a gallyakat, de épp itt az ideje, hogy a borsó mellé felhasználjuk támasztéknak. A madarak az elvetett borsósorokban nagy károkat tudnak okozni. Elein úgy tartják, hogy keverjünk a magok közé fehérürömport és a sorok tetejére is szórjunk belőle. Riasztja a madarakat, de az egerek, pockok sem szeretik. A port mi is elkészíthetjük.
Nagyapáink azt tartották, hogy a vetőmagokat vetés előtt fürdetni kell. Tudvalevő, hogy a kamillának fertőtlenítő hatása van. Kihűlt kamilla teába 20 percre áztassuk be a vetni kívánt magokat. A fürdő után azonnal vetni kell.
Régi trükkel javíthatjuk vetőmagvaink csírázóképességét. A nem megfelelően tárolt magok, így a melegen tartottak, amelyek ráadásul még öregek is, egy vékony olajréteget izzadnak ki magukból, ami gátolja a csírázást. Ezért áztatás előtt homokkal vagy földdel alaposan dörzsöljük át, így eltávolítjuk a vékony olajfilmet, és a magok fel tudják venni a szükséges nedvességet. Túl öreg maggal ne kísérletezzünk.

Így ehetünk májusban saját termesztésű újkrumplit

A már karácsonykor csirázásnak indult korai burgonyagumókat ültessük el 20-25 cm-es cserépbe, tápdús talajba. A cserepeket tegyük védett, fagymentes helyre, ahol a növények lassan fejlődni kezdenek. Amikor elkészül a melegágyunk, oda helyezzük a cserepeket. A burgonyáink ekkor rohamos fejlődésnek indulnak. Cserepenként csak egy szálat hagyjunk meg, és gyakran szellőztessünk a melegágyban. Így májusra petrezselymes újkrumplival lephetjük meg családunkat.

Forrás: szokszinuvidek.24.hu

Idén kicsit megkésve publikálom ezt az összegzést, de jövőre is jó lesz és jó iránymutató.

Vadon fán alszanak és vigyáznak magukra. Ketrecben mindenképp őrizzük őket a dúvadok ellen!!!

Végül egy érdekesség a japán kakasokról. Ezek a kis termetű baromfik jó szolgálatot tesznek a kertben, de mindig le kell keríteni őket kisebb területekre, hogy épp csak azt kapirgálják, amit kell. A kifejlett növényeket nem bántják, inkább rovarokat esznek. Valamint nagyon szapora és jó szülő a mostoha tojások kiköltéséhez is.

Hát ez van…..őrület…..ezért bír rikácsolni a kicsi kakas!

A címben szereplő kérdés keltette fel két belga egyetem, a University of Antwerp és a University of Ghent kutatóinak érdeklődését. A Zoology című tudományos lapban publikált tanulmányukban pedig rá is mutatnak a titok nyitjára: a kakasok nem hallják a saját kukorékolásukat, írja az MNN.
Az ember fülei rendkívül kifinomultak. A láncfűrész hangjának megfelelő 120 decibelnél erősebb hang már állandó halláskárosodást is okozhat. A zajból származó légnyomáshullámok hosszú távú expozíció esetén akár meg is ölhetik azokat a sejteket, amelyek a hanghullámokat átalakítják az agyunk által feldolgozott zajokká. 130 decibel esetén fél másodperc is elég, hogy komolyabb kár keletkezzen a hallásunkban.
Tekintve, hogy a kakasok akár 100 decibell erősséggel is képesek kukorékolni, laikusan azt gondolhatnánk, hogy előbb vagy utóbb megsüketülnek. Az igazság ezzel szemben az, hogy a hallásuk egész életükben tökéletes, ezért minden reggel ők ébresztenek minket.
Hogy kiderítsék, hogyan tudják megtartani a hallásukat a kakasok, a kutatók mikrofonokat kötöttek három állat fejéhez. Így sikerült megmérniük azokat a hangszinteket, amelyeket maguk a kakasok hallanak kukorékolás közben.
A kukorékolások erejét szintén megmérték távolabbról is, továbbá CT-vizsgálatokat készítettek a kakasokon és a közelükben lévő tyúkokon, hogy meglássák, miként visszhangoznak a hangok a fülcsatornájukban.
Az egyik kakas kukorékolása megütötte a 140 decibelles erősséget is, ami már tényleg komoly károkat képes okozni.
Kiderült, hogy a kakasok anatómiailag alkalmazkodtak a saját kukorékolásukhoz: amikor kinyitják a csőrüket, a fülcsatorna negyede bezáródik, a lágy szövetek pedig lefedik a dobhártya 50 százalékát.
Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy alapvetően beépített füldugókkal rendelkeznek, amelyek megvédik őket a saját hangjaiktól. A tyúkok szintén védettek. A kakasok füléhez hasonlóan az övék is bezáródik, de nem annyira, mint a hímnemű társaiké.
A beépített védőképesség evolúciós szempontból is különös jelentősséggel bír. A kukorékolással egymásnak is versengenek a kakasok, mert a leghangosabb bizonyul a legfittebbnek, amely párosodhat a tyúkokkal.

Szerkesztő: Kertész Péter

 

Kategória: Kertészet | A közvetlen link.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*